21. fejezet

- Majd én nyitom!- kiáltottam, s kiugrottam az ágyamból majd őrült módjára szedtem a lépcsőfokokat.
Annyira vártam, hogy az ajtónál legyek, és megpillanthassam őt... Annyira hiányzik!
Már nem számlálom a napokat, de annyiban biztos vagyok, hogy rengeteg ideje nem mutatkoztunk nyilvánosan együtt. Az iskolában kerüljük egymást, a városban pedig csak biccentünk a fejünkkel... Szörnyű, hogy nem szaladhatok oda hozzá és nem csókolhatom meg. Kétség sem fér hozzá- szenvedek a hiányától.
Ezért örültem meg a múlt heti kémia óránkon, amikor Mr. Poysner, a tanárunk így szólt:
- Kell készítenem egy szakdolgozatot a fiatalok hozzáállásáról a kihívásokhoz. Lenne önként jelentkező?- nézett körbe az osztályon.
Meglepően sokan tartották az égbe a kezüket, hisz közeledik az év vége, egy kis udvarias hízelgés sosem árthat.
Rápillantottam a mellettem ülő Vanessára, akiről köztudott, hogy nem éppen egy géniusz palánta, sőt- egyedül a fiúzáshoz ért.
Le mertem volna fogadni, hogy az év végi kettesére hajt ő is.
- Miss O'Connor, önt választanám az egész éves munkáját figyelembe véve... Gyönyörű teljesítmény, a legjobb az osztályban...
- Elnézést tanár úr, de nem is jelentkeztem.
- Nem számít. Nos, kellene egy gyengébb teljesítményű diák is, mondjuk... Á, Mr. Bender! Jól látom, hogy jelentkezik?
- Azt hiszem, tanár úr.
Hátrafordultam és egyenesen Mattre néztem, aki végig engem figyelt, és megjelent az arcán az a huncut kis mosolya, ami ellenállhatatlanná tette.
- Rendben, tökéletes lesz! Egy tanulmányt kell végezniük a bab növekedéséről. Elég hosszú idő, ám van pár szerem, ami segíti a növekedést.
Mr. Poysner csak magyarázott, és magyarázott, ám egyszerűen nem jutott el a tudatomig, hogy miről tart monológot. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy Matt-tel végre okkal találkozhatok!
Nyúltam a kilincs felé, kinyitottam az ajtót, már-már azon gondolkoztam, hogy egyből a nyakába ugrok és adok az ajkára egy hatalmas puszit, amikor egy egészen váratlan fordulat történt.
- Chloé?- néztem a fekete hajú lányra.
Chloé Bender, Matt ikertestvére, állandóan a legújabb divatnak megfelelően öltözködött, a külseje folyamatosan rendezett és ápolt volt. Lehengerlő megjelenése vonzotta a sulis fiúkat, ám ő soha nem állt le flörtölni velük. Egyszer azt mondta, hogy nem látja bennük a tűzt.
Ám most egy sötét plüss melegítőbe volt, kapucnival a fején. A cipője ütött- kopott volt, ráadásul egy napszemüveg mögé rejtette az arcát.
- Bemehetek?
- Persze.
Bezártam mögötte az ajtót, közben kábultan pislogtam szüntelen, s elméleteket gyártottam arról, hogy mi céllal látogatott meg.
Chloé leült a nappaliban, és anya festményeit szemlélte a falon.
Karba fontam a kezem, és nekidőltem a falnak, ezzel próbálva jelezni, hogy várom a magyarázatát.
- Bocsáss meg, hogy bejelentés nélkül jelentem meg. De tudnod kell róla, hogy Christopher tisztában van azzal, hogy találkozgatsz Mattel.
Az első tébolyult gondolat, mely átcikázott a fejemben, a következő volt: az biztos, hogy Chloé soha nem beszél mellé. Utána fogta fel az agyam,  Chloé mondandójának jelentését.
- Tessék?
- Jól hallottad.
- Honnan tudod?
- Ő maga mondta- felelte egyszerűen a lány, miközben az új manikűrös körmeit vizsgálgatta.
- Beszéltél vele?
- Úristen, Laura. Nem, nem beszéltem vele. Gondolatolvasó vagyok és kiolvastam a fejéből...
- Jó, ne kapd fel a vizet, csak annyira...
- Fura- fejezte be a mondatomat.
- Hátborzongató- javítottam ki- Miért mondtad el nekem?
Chloé feltolta a fejtetőjére a napszemüvegét.
- Mert utálom, ha én játszom a csicska szerepet. Nem fogok úgy ugrálni, ahogy Chris kedve tartja. Plusz kezdem megszokni az itteni levegőt, és nem akarok tovább állni...- bambán meredtem rá a döbbenettől. Mióta ismerem, szerintem ez volt a legőszintébb mondat tőle.
- Mit kérsz cserébe?
- Nekem elég annyi, hogy a családom végre békére lel. Chris engem is zsarol, de nem félek tőle. Én leszek az új kettős ügynökötök, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi állás szerint neked arról se kellene tudnod, hogy Chris tisztában van a kis titkoddal.
- Játszam tovább, hogy kedvelem?- tapintottam a lényegre.
- Egy darabig még igen. Utána újra együtt lehetsz a bátyómmal, s ti lehettek a suli legösszeillőbb párja, akire az egész iskola irigykedik- kis szarkazmust éreztem a hangjában.
Újra megszólalt a csengő.
Összenéztünk Chloéval.
- Nem szólhatsz neki róla. Vedd úgy, hogy ezt kérem cserébe- állt fel a kanapéról a lány és elindult a konyha felé, ahol a hátsó ajtón távozott.
Megigazítottam magamon a ruhát és elindultam a bejárati ajtóhoz, hogy beengedjem Mattet, ám Chad már nyitotta az ajtót.
- Szia!- köszönt a vendégnek- Gyere be.
Az ajtó szélesebbre tárult, a szívem gyorsabban kezdett el kalapálni, akaratlanul is mosoly fagyott az arcomra.
Felidéződött bennem ismét a kémia óra, és eszembe jutott, ahogy rám mosolygott Matt, amitől a testemet melegség járta át.
Madarat lehetett volna velem fogni, míg... Pontosan addig, ameddig abban a tudatban éltem, hogy Matt jött meg. De ismét tévedtem.
- A francba mostmár!
- Neked is szia Laura- lepődött meg Melissa, majd a bátyámra nézett- Mi baja?
Chad rám pillantott, megvonta a vállát:- Mióta megszületett, azóta próbálom kideríteni.
Melissa elnevette magát, de én közel sem találtam jópofának a megjegyzését.
A plafonnak emeltem a szemem és a barátnőmre néztem.
- Bocsi Mel, de ma nem nagyon érek rá...
A bátyám a vállamra tette a kezét.
- Nem körülötted forog a világ hugica. Hozzám jött- megfogta Melissa kezét és elrángatta előlem. Mel suttogott egy bocsit, de nem érdekelt már az se.
Hol van már Matt?
Idegesen néztem az órára, ahol a másodperc mutató egyre lassabban haladt. A mobiltelefonomat e kezemben tartottam és vártam, hogy fel fog e hívni.
Végül újra megszólalt a csengő.
- Nyitom!- ordítottam és villámsebességgel a bejárati ajtónál teremtem.
A lehető legkecsesebben próbáltam kinyitni az ajtót, és imádkoztam, hogy végre Matt Bender álljon a küszöb előtt.
A feszültség, ami a várakozás során felhalmozódott bennem, egy pillanatra szertefoszlott, mikor megláttam őt.
A bal kezében egy hatalmas zsák földet tartott, a jobbjában pedig egy ásót és egy zacskót.
- Bocsi a késésért, égen-földön kerestem otthon egy ásót, de sehol nem találtam, így kénytelen voltam elugrani venni egyet.
Elnevettem magam és beinvitáltam a házba.
A szerszámokat és a földet kivittük a hátsó teraszra.
- A szobámban felejtettem a noteszt meg a tollakat. Felkísérsz az emeletre?- néztem rá.
- Hát... Miért is ne?- mondta és elindultunk.
A szobámban lehúztam a redőnyt, Matt pedig bezárta az ajtót.
Rámosolyogtam a hirtelen támadt sötétben, majd átöleltem.
- Laura, én...- kezdett bele valamibe a fiú, de a mutatóujjamat az ajkaira tettem, majd megcsókoltam.
Fogalmam sincs, hogy mit szeretett volna mondani, később sem említett semmit. A teraszon megtartottuk a kellő távolságot, bár a hatalmas kerítéstől és a ház falától nem is látszódtunk, de jobb félni, mint megijedni.
A Nap ezen a  késő szombati délutánon rettentő hőséggel sütött, nem szép dolog ilyet mondani, de a verejték szinte patakban folyt a hátamról.
Mindenhol tiszta kosz lettem, a föld, csak úgy ragadt a bőrömhöz, mikor megtöröltem a homlokomat, akkor egy egész adagot kentem fel magamra.
A térdem kezdett fájni a guggolástól.
2 cserepet töltöttünk meg földdel, és ültettünk el bennük két-két magot.
- Ez bab mag?- néztem rá. Matt megvonta a vállát.
- Tököm se tudja. Ezt találtam otthon.
- Ó, Matt, vedd már picit komolyabban!
- Nem életre- halálra megy.
- De benne leszünk egy szakdolgozatban
- Valószínűleg álnevekkel. Senki nem fogja tudni.
- Mr. Poysner fogja.
- Ne parázz már, apa ezt nyomta a kezembe.
Ledobtam a földre a lapátot, ami hatalmasat csattant a csempén.
- Köcsög vagy! Lehet, hogy neked nem számít, de neki...
Matt felállt mellém, ő is elhajította a lapátot, majd odahúzott magához, megfogta az arcomat és megcsókolt.
Annyira megnyugodtam és annyira felszabadultam.
- Te aljas, te aljas!- kezdtem el ütögetni a mellkasát- Így akarod elérni, hogy befogjam a számat!
Matt elmosolyodott és boci szemekkel rám nézett.
- De bejött, nem? Ellen lehet nekem állni?- fogta meg a derekam.
A válasz egyértelműen a nem volt. Minden porcikáját, minden részét, minden mozzanatát szerettem.
Szóval, ha akartam volna, akkor se bírtam volna megfékezni magam.
- Ami azt illeti... Simán. Ragadsz mindenhol, nincs egy olyan hely se a testeden, ahol ne fedne homok. Ahogy rajtam sincs, sajnos...
- Ezen segíthetünk.
- Tessék?
Matt az ölébe kapott, és egyenesen a medence felé száguldott, majd ugrott egyet...
- Megőrültél?- kiáltottam, a következő pillanatban pedig már elmerültünk a vízben.
Gyorsan a felszínre úsztam és elkezdtem köhécselni.
- Ennyit arról, hogy te vagy a legjobb úszó a csapatban- jegyezte meg pikánsan a fiú, majd lepocsolt.
- Annyira sunyi vagy!- kiáltottam, s visszaadtam a pocsolást neki.
Matt elkezdett úszni, gyorsan utána vetettem magam, s mikor utolértem a hátára feküdtem, s az egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a másikkal pedig teljes erőmből a víz alá próbáltam nyomni a fejét.
Matt természetesen erősebb volt, hirtelen megfordult megölelt s lerántott a mélybe, majd a víz alatt éreztem, ahogy az arcával az arcomhoz ér, majd csókolóztunk. Eleinte fura volt, hisz az orromon nem tudtam levegőt venni, de elszippantottam Mattől az ő levegőjét.
Mikor már nem bírtam tovább, elhúzódtam tőle (bármennyire is nem akartam- olyan gondolatok is megfordultak a fejemben, hogy inkább itt halok meg, minthogy én hamarabb ússzak a felszínre, mint ő...) és kibukkantam a vízből.
Kis idő múlva társult hozzám, kiúsztunk a medence szélére.
Én próbáltam a hajamat a lehető legjobb formába hozni, és reméltem, hogy a szemfestékem nem folyt el... Elég gusztustalanul festhetek...
Matt nem törődött a hajával, vagy az arcán lévő vízcseppekkel: ő csak engem bámult, ahogy a hosszú szőke hajammal bajlódok és az ujjammal fésülgetem.
- Mi az?- néztem rá mosolyogva, mert őszintén szólva, ha egy fiú ilyen sokáig néz, akkor mindig attól rettegek, hogy egy hatalmas cicafarok lóg ki az orromból... (megtörtént eset, bármennyire is nevetséges!)
- Ó, semmi semmi- mosolygott vissza rám, mire én automatikusan az orromhoz kaptam, és a lehető legészrevétlenebbül próbáltam leellenőrizni a félelmemet- Én csak... Szeretlek.
Elengedtem a hajamat és csak bámultam rá.
Idejét se tudom, hogy mikor hallottam utoljára ezt a szót fiú szájából.
A szám hirtelen kiszáradt, a testem pedig elkezdett remegni.
- Én is szeretlek- suttogtam, s elkezdtem csodálni azt az íves ajkát, amit az Isten is csókolózásra teremtett.
Lassan lehunytam a szemem, majd közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Az egész ajkamat forróság járta át, ami áttevődött a testemre.
A víz alatt a bal kezemet a hasára tettem, és kitapogattam az izmait, mire ő gyengéden, de annál határozottabban megfogta a mellemet.
Egyre jobban kívántam a fiút, és egyre közelebb húzódtam hozzá, a testemet az övének nyomtam.
- Menjetek szobára!- szólalt meg egy hang felettünk.
Hirtelen elhúzódtam Mattől, és megtöröltem a számat.
- Chad...- néztem rá szigorúan.
- Ha nem szóltam volna itt veszted el, húgi- tette közzé a gondolatait Chad.
Kicsit rosszul érintett, hogy Chad kiteregeti a nemi életemet, főleg Matt előtt. Nem igazán beszélgettünk még ilyen dolgokról, csak egyszer karácsony környékén, és mondtam neki, hogy én még várni akarok... Nem érzem magam felkészültnek egyszerűen.
- Vigyázok rá, nyugi haver!- nézett Matt Chadre.
- Szerencséd, hogy csíplek- mosolyodott el, majd rám nézett- Melissa kérdezi, hogy most már ráérsz?
- Én indulni készültem, amúgy is- szállt ki a medencéből a fiú. A vizes póló ahogy rátapadt az izmos hasára, ellenállhatatlanná tette. Nem mehet haza ilyen vizes ruhában, még a végén valami szajha (mondjuk Vanessa) ráveti magát...
- NE!- kiáltottám ré kétségbeesetten, mire ő felvonta a szemöldökét- Mármint, így nem mehetsz haza.
- Semmi gond, adok neked ruhát- ütötte meg a vállát Chad- Megnézhetnénk azt az új játékot is, amit most szedtem le.
Kimásztam én is a medencéből és elindultam a fürdőbe, hogy ne okozzak pocsolyákat a ház minden szögletébe.
Fent a szobámban Melissa heverészett az ágyamon, ölében tartotta a távirányítót és épp valami mesecsatornát nézett.
- Ez nem az, aminek látszik!- kapcsolta gyorsan tovább a tévét- Valaki bejött és megfenyegetett, hogy nézzek mesét!
- Engem érdekel már ,hogy mit nézel- mosolyogtam rá.
- Pontosan erre a válaszra vártam!- és már vissza is tért a meséihez.
Lehuppantam mellé az ágyra és a párnába nyomtam a fejem.
- Megkérdezném, hogy mi bajod, de tök izgi résznél járok!- mondta Mel.
Felemeltem a fejem és komolyan kezdtem aggódni érte.
- Csak vicceltem, hol érdekel engem annyira ez a... hulladék.
- Fogadjunk, hogy éjjel-nappal ezt nézed.
- Még interneten is!- vallotta be a lány- Nem tehetek róla, annyira vicces.
Visszaraktam a fejem a párnámba és elkezdtem gondolkozni azon, hogy miért is Melissa lett a legjobb barátnőm...
Mel kikapcsolta a tévét és mellém feküdt, a fejünk körülbelül 20 cm-re volt egymástól.
- Figyelek- nézett rám hatalmas szemekkel.
- Csak Matt... A medencében annyira jól elvoltunk...
- Elvoltatok? Kicsit fejtsd ki bővebben.
- Csókolóztunk, hozzásimultam, tapogatóztunk... Melissa, nem tudom mi ütött belém, de én kívántam őt.
Melissából hirtelen a világ legbénább vihogása tört fel és akár egy fóka, elkezdett tapsikolni.
- Lassan jön a tovább lépés.
Felvont szemöldökkel néztem rá.
- Laura, könyörgöm, egy picit próbálj már meg az én hullámhosszomra kapcsolódni!- lökött meg gyengéden, ám nem sikerült rájönnöm mire akar célozni, így hozzátette:- Szex.
Igazából pontosan tudtam, hogy erre gondol, de úgy gondoltam, hogy az ő szájából jobban hangzik.
- Egyszer úgyis túl kell esned rajta. Miért is ne egy olyannal történjen meg, akivel szeretitek egymást?
- Nem tudom... Olyan fura... Mindenki arról papol, hogy milyen fontos és lényeges az első... Plusz ott van a kockázat a terhességre. Elég részt láttam a Tini mamikból, köszi, nem kérek belőle.
Melissa felült az ágyon.
- Elhiszem, hogy félsz. De hidd el, hogy ez egy olyan érzés... Áh, lehetetlen szavakba önteni. Az első fáj... Sőt nekem van, hogy néha most is. De Matt már nem kezdő, és ha szeret, akkor azt nézi, hogy neked mi a jó. Lefogadom, hogy ő se szeretne egy gyereket, és hidd el, hogy ő jobban fog ügyelni a védekezésre, mint te.
- Mi van, ha nem vagyok jó benne?
Melissa elnevette magát.
- Nem hiszem, hogy ebben lehet rossznak lenni... Közbe fogtok beszélni, mindig kérdezni fogja, hogy neked így jó-e.
- És ha nem sül el jól?
- Nevettek egyet rajta, picit eleinte kínos lesz, de majd újra próbálkoztok és kicsiszoljátok a hibákat.
Kopp-kopp- kopogott valaki az ajtón.
- Bújj be!- mondtam, mire Matt bedugta a fejét.
- Nem zavarok?- kérdezte.
- Soha- felkeltem az ágyról és odamentem hozzá, majd Melissára néztem- Mindjárt jövök, addig nézd azt a tudományos filmet a piramisokról, amit akkor néztél, amikor bejöttem- kacsintottam rá.
- Igenis, főnök!- mondta és már nyúlt is a távirányítóért.
Bezártam az ajtót és adtam egy puszit Mattnek.
- Mesét néz?- kérdezte.
- Jóhogy.
Matt elmosolyodott- Annyira rá vall... Igazából csak azért mentem be, hogy szóljak, hogy megyek.
Bólintottam egyet.
- Olyan fura vagy- mért végig.
- Bocsi, én csak... Anyáék ma este valami bálba mennek és csak hajnalban vagy reggel érnek haza. Szeretnél itt aludni?
Matt picit elgondolkozott.
- Nem szeretnék zavarni.
- Matt, ha zavarnál, nem kérdezném meg. És tudod, gondolkodtam...
- Miről?
Vettem egy mély levegőt.
- Szeretlek Matt Bender. Éppen ezért ma éjjel le szeretnék feküdni veled.
- Hű!- csodálkozott. Mindenre fel volt készülve, de erre végképp nem.
- Ha hazaakarsz menni összeszedni a cuccod meg ilyenek... Akkor nyugodtan, csak gyere vissza!- kértem.
Matt megsimogatta az arcom.
- Szeretnék, mindennél jobban. De Christopher...
Eltoltam magamtól a fiút.
- Mi az?- kérdezte.
- Sose jó, ha már kifogásokkal kezded.
Matt beleharapott az ajkába.
- Tudod mit? Nem számít. 1 óra és itt vagyok- fordult sarkon és indult el az ajtó irányába, majd eszébe jutott valami, és visszaszaladt hozzám.
Még egyszer rám mosolygott, majd egyszerűen adott egy puszit a homlokomra és tovább állt.
A szobámba rohantam.
- Melissa, ma este megtörténik!- újságoltam a hírt.
- Ez az én barátnőm! Fejest ugrassz a mély vízbe!- lelkesedett velem- Szájfényt, rúzst mellőzd, parfümöt mértékkel!- javasolta.
Bekentem magam dinnyés testápolóval és a hajamat egyszerűen felfogtam lófarokba, két tincset kihúztam az arcom két oldalánál, ettől ugyanis személyes meglátásom szerint "dögösebbnek" tűntem.
Melissa nem zavartatta magát, elterülve bámulta a tévét, szerintem bombát is lehetett volna mellette robbantani.
- Gumi lesz?- kérdezte reklámidőben.
- Parancsolsz?- néztem rá kérdőn.
- Óvszer. Kondom. Kérdezted tőle, hogy hoz e?
A homlokomra csaptam.
- Eszembe se volt.
- Hát akkor reméljük, hogy neki több esze van, mint neked...
Csúnyán néztem rá, miközben azon agyaltam, hogy honnan szerezhetnék...
A folyosó végén lévő ajtón elkezdtem dörömbölve kopogni.
- Chad! Chad! CHAD!
Chad kinyitotta az ajtót.
- Ha nem ordibálnál, mint egy őrült, akkor talán hallanád a válaszomat.
Beléptem mellette az ajtón és körülnéztem a szobában.
- Egy hatalmas kéréssel fordulok hozzád...
- Mégpedig?
- Szükségem lenne óvszerre- böktem ki. A kezdetekben gondolkoztam, hogy köntörfalazok egy kicsit, vagy legalább szépítek a dolgokon, de rájöttem, ami tény az tény, itt nincs helye az üres beszédnek.
- Matt itt alszik?- kérdezte, mire bólintottam egyet. Vett egy nagy levegőt- Legalább védekeztek. Laura, ha teherbe esel, vagy valami...
- Chad, már milliószor szexeltél, neked se lett semmi bajod.
- De én fiú vagyok.
- Hűha...
- Nem érted. Pontosan azért aggódok érted, mert már tapasztaltabb vagyok, és tudom, hogy felléphetnek problémák.
Igazából jól esett, hogy Chad törődik velem, de én már elhatároztam magamban egy dolgot és nem hátráltathat meg semmi és senki.
- Vigyázunk, ne aggódj- próbáltam megnyugtatni.
Chad az éjjeli szekrényéhez ment, kihúzta a fiókot, picit kotorászott benne, majd valami ezüst csomagolású zacskót felém dobott.
- Köszi- mondtam és már mentem is vissza a szobámba, ahol Melissa a nyálát csorgatta a televízió előtt.
- Gyertyákat gyújtsak?- kérdeztem tőle.
- Romantikusnak tűnik, de szerintem felesleges. Inkább zenét rakj be, de ne valami nyálasat- állt fel az ágyról  Mel, odasétált a CD-s állványomhoz és kivett egyet, majd elnevette magát.
- Csak ezt ne rakd be!
Odamentem hozzá és kikaptam a kezéből.
- A barátodról beszélsz... Erik Logan, rémlik?
- Jóhogy. De hogy nézne ki, ha Erikre csinálnátok?
- Ha-ha- feleltem minden vidámság nélkül.
- Apropó Erik. Ideje mennem, azt mondta elmegyünk moziba- kikapcsolta a tévét- Szia, szép estét!- kacsintott és már fel is szívódott.
Míg vártam arra, hogy Matt visszaérjen, leültem az ágyamra és folytattam azt, amit Melissa abbahagyott: néztem azt az idióta csatornát.
Az idő meglepően gyorsan repül el- lehet azért, mert tetszett az egyik sorozat az adón- egyszer arra lettem figyelmes, hogy már odakint égnek az utcán a lámpák.
Megfogtam a telefonomat és tárcsáztam Matt számát.
- Hol vagy már?- kérdeztem.
- Most indulok, csak el kellett ugranom a gyógyszertárba apa vényét kiváltani.
- Rendben. Éhes vagy?
- Mint a farkas. Ha gondolod vihetek pizzát vagy kínait.
- Majd én csinálok vacsit, csak érj már ide!
- Sietek, ahogy csak tudok.
- Légy óvatos.
- Mindig az vagyok. Szeretlek.
- Én is. Szia- és kinyomtam.
Lementem a konyhába, elővettem egy nagy kerek serpenyőt, öntöttem bele olajat, majd a gáztűzhelyre raktam és alá gyújtottam.
A hűtőből elővettem 6 tojást és egy tálba felvertem, majd elkezdtem felkavarni.
- Omlett?- jött oda Chad.
- Igen.
- Csinálsz nekem is?
- Ha segítesz felvágni a zöldséget.
- Simán- kivett a hűtőből még 3 tojást, majd a zöldséges kosarat.
Elkezdtem kavargatni a tojást a serpenyőben, Chad pedig szorgalmasan karikázta a paradicsomot, uborkát, paprikát, miközben francia szavakat sorolt, mint például magnifi, ami a csodálatost jelenti.
- Most híres szakácsnak érzed magad?- kérdeztem tőle.
- Természetesen, sœur.
Az égnek emeltem a szemem.
- Akkor drága, Marco Pierre, kérlek vegyél le 3 tányért, hogy tálalni tudjam e nemes omlettet.
Chad kinyitotta a fenti konyhaszerkényt, csörömpölt egy picit, majd leemelt 3 fehér tányért.
Épp igazságosan osztottam el a tojást (természetesen a fiúk többet kaptak), amikor nyílt a hátsó ajtó és Matt lépett be.
- Sziasztok!- köszönt, Chaddel kezet fogott, nekem pedig adott egy puszit az arcomra.
- Ülj le a pulthoz, mindjárt viszem az ételt- mondtam- Chad, vidd oda a zöldséget meg a kenyeret.
- Bon appétit!- kívánt jó étvágyat Chad.
Fél óra alatt hatalmas poénok és viccek közepette elfogyasztottuk az omlettet, a fiúk kibelezték az új Diablo III PC játék kulisszatitkait (én csak bólogattam és mosolyogtam, mint amikor apa elcipel üzleti vacsorára és úgy kell tennem, mintha értenék azokhoz, amikről beszélnek körülöttem a felnőttek).
- Én főztem, ma te mosogatsz!- mondtam Chadnek.
- Mozdulni sem bírok, hagyjál már.
- Majd én elmosogatok- ajánlotta Matt.
- Dehogy, te vendég vagy! Chad fog mosogatni, vagy nagyon megbánja- néztem a bátyámra.
- És te ezzel a lelki terroristával jársz- fordult Matthez, miközben rám mutatott.
- Hé!- kiáltottam fel és elnevettem magam.
Felmentünk az emeletre a szobámba, lefeküdtünk az ágyra, odabújtam hozzá, Matt pedig kapcsolgatta a csatornákat.
Lehet azt várja, hogy kezdeményezzek... Vagy mi van, ha meggondolta magát, csak nem akarja elmondani? Melissa nem mondta, hogy mit kellene először csinálnom.
Improvizálás- ez jutott először eszembe. Mit szoktam látni a filmekben? Csók+ cirógatás. Rajta Laura, menni fog.
Elkezdtem simogatni a hasát pólón keresztül szép lassan, majd felé fordítottam az arcomat és megvártam, hogy ő is rám nézzen.
- Csókolj meg- mondtam neki, mire odahajolt hozzám és követte az utasításaimat.
Feljebb húztam magam, beletúrtam a hajába, majd már azon kaptam magam, hogy szinte már rajta ülök.
Matt megfogta a két kezemet, feljebb ült ő is, a következő pillanatban pedig már én voltam alul, és ő rajtam.
- Biztos akarod?- kérdezte suttogva.
Picit elgondolkoztam és belenéztem a szemeibe, majd bólintottam.
- Nem éppen volt határozott.
- Picit félek- vallottam be- Nem voltam még senkivel.
- A legjobb kezekben vagy, ne aggódj- simította a fülem mögé a szőke hajamat- Szeretlek- mondta, amivel teljesen ellazított és megnyugtatott.
És valóban a legnagyobb biztonságban éreztem magam vele, jobbat nem is kívánhattam volna elsőnek.
Lehet voltak aggodalmaim, lehet picit feszült voltam- de tudtam, hogy Matt a legjobbat akarja nekem,s ez a tudat csak beindította a vad oldalamat...