2012. május 24., csütörtök

20. fejezet

BRRRRRRRRRRRRRRRR!- hangzott fel mögöttem az óra végét jelző csengő.
Néhány pillanat múlva a folyosók élettel teltek meg, hatalmas zsibongás támadt, s szekrények csapódtak be körülöttem.
Felpillantottam a telefonom mögül és néhány elsős lány arcát kezdtem el fürkészni.
Förtelmesek ezek a mai emberek... Miért örülnek minden marhaságnak?
Beledobtam a táskámba a telefonomat, felálltam a padról és elindultam az ebédlő irányába, ahol már kígyózó sorba álltak a fürge diákok. 
Néhány végzős focista fiú kirángatott egy szemüveges, pattanásos göndör barna hajú fiút, hogy elfoglalják a kis stréber helyét, akinek újra a sor végére kellett állnia.
Egy picit megsajnáltam, hisz bármennyire is szívtelennek tűntem, azért rendelkezem kellő empátiával.
Szitkozódva vártam a soromra, hogy választhassak végre azokból a szörnyűbbnél szörnyűbb ételek közül, amit ebéd gyanánt kínálnak. 
A mai nap a főzelékfélék napja volt. Amikor végigfutottam a választási lehetőségeket, a hányinger kerülgetett.
- Az mi?- böktem egy takonyhoz hasonlító bödön felé.
- Borsófőzelék- felelte minden kedv nélkül a konyhás néni.
- Jó lesz, azt kérek- mondtam elhaló hangon és már el is kezdtem imádkozni, hogy ne kapjak ételmérgezést, amint lenyelek akár egy falatot is belőle. 
Megfogtam a tálcámat és körbenéztem, hogy hol is találok szabad helyet. 
Magányra vágytam.
Elindultam egy üres asztal felé, amikor valaki megszólított.
- Chloé!
Lehunytam a szemem. Miért pont most kell vele is összefutnom?
Megfordultam hatalmas mosollyal az arcomon.
- Christopher! Mennyire örülök, hogy látlak...- üdvözöltem a világ legkevesebb és és leglehangolóbb lelkesedésével. 
- Hát persze. Ülj le- mondta, majd halkan hozzátette:- Beszélnünk kell.
Körülnéztem még egyszer az ebédlőben, de szerencsére egy "barátom" se volt a láthatáron, így leraktam a tálcát az asztalra.
- Hol hagytad Laurát?- kérdeztem tőle, miközben elkezdtem beletúrni abba a förmedvénybe, ami a tányéromban volt.
- Biztos Mattel turbékol az öltözőben...
Hirtelen kiesett a kezemből a kanál és felvontam a szemöldökömet.
- Mattel?!
Christopher elnevette magát.
- Ne játszd meg magad Chloé. Tudom, hogy te is tisztában vagy azzal, hogy a hátam mögött összejátszanak.
- Összejátszanak?- értetlenkedtem.
- Brávó, brávó!- kezdett el tapsolni a fiú- Páratlan alakítás, Oscar-díjat érdemelnél. Igen- hajolt közel hozzám- Összejátszanak. Persze ők azt hiszik, hogy nem tudok még róla. 
A kezem elkezdett remegni, így jobbnak láttam, ha az ölembe rakom a kezeimet és némán tekintek ki a fejemből.
Szóval ezért zárta be múltkor kulcsra az ajtóját Matt... Végig együtt voltak. És Matt egy szót sem szólt nekem. Nem bízik bennem... Nem tudja, hogy hova soroljon most.
Ó, mekkorát hibáztál drága bátyuskám...
- Jól van, Chris, bevallom, hogy tudtam a dologról. És akkor mi van? Miért árulod el nekem, hogy tudsz róluk?- kíváncsiskodtam.
- Azért, mert nekem is szükségem van egy kettős ügynökre- mért végig.
- Soha- húztam ki magam.
- Hallottál már a fordított pszichológiáról?
Kihúztam magam.
- Bocsáss meg de nem bírom követni a logikádat. Ez hogy jön ide?
- A fordított pszichológia lényege az, amikor valakit az ellenkezőjére akarsz rávenni annak, amit igazából akarsz. Így azt hiszi, hogy az ellenkezőjét csinálta annak, amit te akartál, pedig pont azt akartad. Amikor felhívtam a figyelmed arra, hogy a bátyád összejátszik a hátad mögött, tudtam, hogy védeni fogod. Ahogy azt is tudtam, hogy mérges leszel rá. És nekem szükségem van a haragodra, hogy ellene fordíthassam.
A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben, és próbáltam azon gondolkozni, hogy mitévő legyek.
Kicsit kezdtem besokallni, amiért mindenki az én hátam mögött szervezkedik... Ez az én dolgom. Miért kell elvenni tőlem?
- Mire gondoltál?- néztem a fiúra.
- Helyes. Nos, először is esküdj meg, hogy nem szólsz sem Laurának, sem Mattnek.
- Úristen, Chris, oviban vagyunk, vagy mi?
- Esküdj meg.
Utáltam a szavamat adni, és ezt is pontosan tudta Christopher.
Egyenesen a szemébe néztem, hogy ne tudja követni a kezem mozdulatait, és ne vegye észre, hogy az ujjaimat keresztbe raktam.
- Esküszöm. Most pedig avass be...
Christopher 5 perc alatt eldarálta a teendőimet, és felhívta a figyelmemet pár dologra, amik közel sem tetszettek... Miután végzett a mondandójával, felállt és egyedül hagyott a gondolataimba merülve.
Kis idő sem telt el, és máris arra lettem figyelmes, hogy valaki lerakja a tálcát az asztalra, velem szemben.
- Társulhatunk?- nézett rám Erik Logan.
Mennyi lány élt-halt volna a lehetőségért ebben az ebédlőben, azért, hogy az asztalához üljön ez a személy. De én most magányra vágytam...
Már épp mondani akartam Eriknek, hogy szeretnék egyedül ebédelni, amikor megjelent Matt is.
- Persze, üljetek csak le- mosolyogtam rájuk.
- Hú, te aztán kísérletező kedvedben vagy- vette szemügyre a tányéromban található kosztot a sztárocska fiú.
Megvontam a vállam.
- Minden újat ki kell próbálni- feleltem egyszerűen.
- Elég jó kedved van, Erik. Mi az oka?- nézett az ikertesóm a fiúra.
Erik picit habozott, elmosolyodott, és csak aztán tért a lényegre:- Kibékültünk Melissával.
- Király- veregette meg a hátát, majd belekortyolt az ásványvízébe Matt.
- Az... Sokat köszönhetek Chloénak.
- Ó, ugyan már...
- Ne szerénykedj. Ha lesz valami, amire szükséged lenne, nyugodtan szólj, hisz jövök eggyel!
Ránéztem Erikre és kislányosan rá mosolyogtam.
- Köszi, úgy lesz.
Ha tudná, hogy csak azért hívtam fel néhány hónapja, hogy Melissa kapcsolata hidegüljön el Chaddel... Kit érdekel, hogy ő boldog-e. Chad az enyém. Komolyan azt feltételezte rólam, hogy önzetlen leszek? Nevetni támadt kedvem! És még jól is jártam... Van egy segítő kezem. Christopher új tervéhez lehet fel kell használni...
- Chad!- intett Matt a fiúnak- Itt vagyunk!
Felkaptam a fejem és a léptek hangja felé fordultam. Annyira eszméletlenül jól nézett ki ebbe a kockás ingbe! Legszívesebben odaszaladtam volna hozzá és rávetettem volna magam.
Ám észrevettem, hogy a fiú jókedve egy pillanatra elszáll, és megtorpan, amikor észreveszi az asztalunknál lévő Eriket.
Sikerült elérnem, hogy megutálja a fiút. Itt mindenki ennyire vak? A napnál is világosabb, hogy bolondul Melissáért, és Mel is hasonlóan érez iránta!
- Sziasztok!- nézett körbe, majd észrevette a tányéromban lévő ételt- Merész vagy- küldött egy mosolyt felém.
- Oké, skacok, igazán le lehetne szállni rólam! Ez tűnt a legjobb választásnak, mentségemre legyen, hogy még csak fél éve vagyok ebben a suliban!- emeltem fel a kezeimet, majd megnéztem, hogy mi van az ő tányérjában- De hiszen te is ezt hoztál!- mutattam rá.
Chad elnevette magát.
- Én is merész vagyok- mikor ezt mondta, odasandított Erik felé, aki láthatóan semmi rosszindulatot nem vélt felfedezni a hirtelen hangszínváltozás mögött- Na és, Erik... Sikerült kielégítened Melissát?
A kanál kiesett a kezemből nagy csörömpölés közepette, és Mattre pillantottam, aki előre rázta a fejét. Egyikünk sem volt felkészülve erre a nyílt támadásra.
- Parancsolsz?- nézett rá sötéten Erik Logan.
- Meghúztad párszor, nem?- dobta bele a kanalat a főzelékébe és megropogtatta az asztal alatt a kezét.
- Az biztos, hogy többször, mint te- húzta tovább a feszültséget kettejük között.
Gratulálok Matt, igazán jó ötlet volt egy asztalhoz ültetni a riválisokat!- futott át az agyamon.
- Kihasználod és tönkre fogod tenni az életét!- sziszegte fenyegetően Chad.
- El tudja ő maga is dönteni, hogy mit akar- válaszolta Erik- Mellesleg az ő helyében én sem választanám azt, aki pszichológushoz jár a családja miatt!- tette hozzá halkan és ördögi mosollyal Erik.
Ezután a történések felgyorsultak, és alig bírtam felfogni, hogy mi is történik. Az egyik pillanatban Chad még mellettem ült és ropogtatta a kezét, a másikban meg már Eriket borította fel székestől.
Erik felpattant és kilépdelt egy szabadabb részre, ahol nincsenek se asztalok, se székek.
- Korcs vagy Chad- próbálta felbőszíteni Chadet Erik (ami természetesen sikerült is), de én nem értettem, hogy miért pont a korcs szót használja... Ezektől ezerszer durvábbat is vághatott volna a fejéhez! Mintha utalt volna valamire...
Chad behúzott egyet Eriknek, mire a fiú orrából ömleni kezdett a vér. Erik bele törölte a kezébe, majd nekiment Chadnek, és ő is adott egy jobb egyenest- Chad szemöldöke felszakadt.
Körül néztem, hogy miért nem avatkozik közbe senki.
Hirtelen rohanásra lettem figyelmes (bár alig hallottam valamit, a két fiú csatájától, akik egyre erősebb jelzőkkel illették meg egymást). Melissa Morgan beugrott a két megvadult ifjú közé és felemelte a karját. Túl sok filmet néz... A hősnők is így szokták megoldani a problémát.
Azonban szerencsétlenségére Chad nem vette észre, hogy az ő szíve választottja áll előtte és oldalra lökte.
- Megőrültél?!- nézett a lány után Erik, majd odasietett hozzá.
Melissa egy oszlopnak ütközött, ahova beverte a könyökét.
Chad némán és megszeppenve állt- valószínűleg azon gondolkozott, hogy valóban ő tette-e ezt a lánnyal...
Végre megérkezett az ebédfelügyelős tanár, aki odatotyogott a tett színhelyére.
- Mr. Logan, Mr. O'Connor, kérem menjenek az igazgatói irodába. MOST!- a tanár körbe nézett- Miss. Bender, kérem kísérje el Miss Morgant az orvosi szobába!- adta ki az utasítást.
Tiltakozni akartam, de rájöttem, hogy így elmondhatom a történteket Melissának, és megutáltathatom vele egy életre Chadet...
Felkaptam a táskát a vállamra.
- Majd visszaviszem a tálcád- mondta Matt.
Melissa kicsit sokkot kapott, így elég lassan indultunk el.
Az iskolai orvosi rendelő előtt várakoztunk a narancssárga műanyag kényelmetlen székeken, hogy végre sorra kerülhessen Mel.
- Te ott voltál az elejétől, igaz? Mi történt?- kérdezte meg.
Főnyeremény! Annyira éreztem, hogy kíváncsi lesz!
- Hát igazából minden nagyon gyorsan történt... Először leült az asztalomhoz Erik, majd Matt és végül Chad... Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Chad kezdte az egészet...
- Aj, tudtam...
- Eleinte csak provokálta, majd elkezdtek verekedni. Miattad.
Melissa lehunyta a szemét és egyre csak rázta a fejét.
- Én... Én... Én...- ismételgette.
Valamit készül elmondani.
- Mondd el nyugodtan, ah szeretnéd.
- Nem tudom, hogy lehet ez... De szeretem mindkettőjüket... Mielőtt kibékültem Erikkel, Chaddel mi...- és elkezdett zokogni.
Lefeküdtek? Csókolóztak? Mit művelt ez a kis ribi Chaddel?
Átkaroltam a lányt.
- Cssss, semmi baj- csitítgattam.
- Mit javasolsz, hogy lehetne jobb?
- Hát... Talán le kellene mondanod az egyikről. Írj pro és kontra listát, az nekem is mindig bejött- ugrattam Melt, aki picit elmosolyodott- Szóval már túl vagy rajta.
- Igen- vallotta be.
- És ki nyert?
- Nem tudtam eldönteni. Chaddel már régóta ismerjük egymást és régóta tetszik... De Erik... Olyan szenvedélyes kapcsolatunk volt, és egy valóra vált álom... Ne nevess ki, kérlek- nézett rám könyörögve.
Picit elgondolkoztam.
- Anyukám mindig azt mondta, hogy ne álmodd az életed, hanem éld az álmaidat. Talán meg kellene ragadnod a lehetőséget... Nem mindenkinek jut ki ilyen nagy álom- néztem rá komolyan.
Melissa bólintott egyet.
- Ó, Chloé, bárki bármit mondhat, neked van a legnagyobb szíved a világon- mondta. Kicsit váratlanul ért ez a kijelentése. Hát igen, ő nem tudja, hogy miket gondolok magamban... Milyen terveket kovácsolok, milyen ötleteket érlelek. Ő nem ismer engem.
Azonban ez a mondat teljesen megérintett. Egy személy mondta nekem ezt, ugyanezzel a szavakkal.
Anya...
Anya... Ugye hallasz még? A szemem is látod? Mondd... mit szólsz? Hát ez lettem én... Nem érzek érzelmeket, mióta elhagytál, néha esténként arra ébredek, hogy fuldoklok a sírástól... Hogy miért sírok? Mert nem bírom elviselni a fájdalmat, az űrt, amit magad mögött hagytál. Vajon gondoltál rám, mielőtt kihunyt a szemedből fény? Most is vigyázol rám, és követsz az utamon?
Nem, nem vagy itt. Nem adsz soha egy jelet sem! Mintha teljesen lemondtál volna rólunk... Nem is szerettél minket? Miért nem segítesz rajtunk? Apa és Matt csak a családot próbálják óvni, és ki szeretnék deríteni az igazságot, de ez nélküled nem megy...
- Chloé, jól vagy?- tette a vállamra a kezét Melissa- Bocsánat, hogy ezt mondtam, lehet a törött karom elvette a józan eszem, ne haragudj.
Felpillantottam a pirosló arcú lányra, akinek az arcát keretszerűen vett körbe barna hullámzó haja.
Haragudni? Miért gondolja ezt? Biztos észrevette a könnycseppet az arcomon...
- Nem, nem te vagy a hibás. Csak tudod egy nagyon fontos személy is ezt mondta nekem egy veszekedésünk után...- elakartam mesélni neki a részleteket, de a hangom elcsuklott és elkezdtem zokogni.
- Hé, semmi baj!- milyen ironikus a sors... Az előbb én nyugtattam meg őt, most meg ő próbál engem.
- Sajnos nem tudlak átölelni, mert... hát nagyon fáj a kezem- nézett rám szomorúan Melissa, mire kitört belőlem a kacagás.
- Ne butáskodj!- töröltem ki a könnyet a szememből.
- Melissa Morgan- bújt ki az asszisztens az ajtó mögül.
A lány felállt és bement a rendelőbe.
Előkaptam a táskámból a kis tükrömet és megigazítottam az elkenődött sminkemet.
Hogy engedhettem magamhoz közelebb ezt a ribit? Miért érzékenyültem el? Mi történt velem?
Vettem egy nagy levegőt.
Csak kimerült vagyok, ez minden. Most már újra a zord, erős és kegyetlen Chloé Bender ül ezeken az ocsmány várószékeken.
És várja, hogy kijöjjön a "barátja".
Simán Plázázhatnék, vagy csak simán csavaroghatnék, de neeeem, muszáj ezt a nőszemélyt a nyakamba sózni!
Minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban fog bízni bennem... Ha bízik bennem, akkor hallgat rám és a tanácsaimra... Ki tudja, hogy mikor használhatom ezt fel?
Nagy nyikorgással tárult ki az ajtó.
- Rendben, köszönöm!- Melissa kezére valami sötétkék tartó volt rakva, amit egy szalag kötött össze a nyakával- Szerencsére nem kellett gipszbe rakni... De pihentetnem kell és nem nagyon mozgathatom... Legalább nem kell tesiznem.
- Minden rosszban van valami jó- jegyeztem meg.
Épphogy felálltam a székről, egy fiú kanyarodott be a folyosóra.
- Melissa, jól vagy?- Erik Logan közeledett.
- Persze, kutya bajom...
- Mi volt a dirinél?- kérdeztem, mert nem igazán érdekelt a szerelmi enyelgésük.
- Elég normális volt... Tudja, hogy a főiskoláknak nem tetszene, ha a kartonunkba elzárás szerepelne... Így az iskolát kell fejlesztenünk.
- Fejleszteni?- értetlenkedett Mel.
- Igen. Takarítani, újítani, regenerálni, alakítani...- sorolta fel a teendőket a fiú.
- Elszaladok a mosdóba, megvártok itt?- nézett ránk Melissa.
- Persze.
Örültem, hogy kettesben maradtam vele, hisz volt pár kérdésem hozzá.
- Erik, mire utaltál?
- Mikor?
- A verekedésnél... Miért jár pszichológushoz? És miért pont a korcs jelzővel illetted meg?
Erik némán bámulta a padlót.
- Sajnálom Chloé, de nem árulhatom el.
- Te lenyomoztattad- mutattam rá. Erik felkapta a fejét és a szemembe nézett. Szóval igen...- Válaszolj, és akkor nem árulom el Melissának, hogy mit csináltál...
- Chloé, ez ennél komplikáltabb! Tényleg nem lenne szabad elmondanom...
- Ne rizsázz... A lényeget.
Erik vett egy hatalmas levegőt.
- Chad nem az, akinek hisszük. Minden családnak vannak titkaik. Nincs ez másképp az övékével sem.
- És ki valójában Chad?
- A féltestvére Laurának.
- Miért jár pszichológushoz?
- Chloé, ezt nekem se szabadna tudnom, kérlek értsd meg, hogy nem mondhatom el!
Tettem pár lépést Chad felé.
- Úgy gondoltam, hogy számít neked Melissa... Sajnálom, hogy el fogod veszíteni!
- Te most zsarolsz engem?- hűlt el Erik.
Elmosolyodtam.
- Oké, oké, elárulom- Erik halkabbra vette a hangját, alig lehetett hallani, amit mond- Volt egy autóbalesete és a javítóban töltött...
- Ti meg miről sutyorogtok?- bukkant fel Melissa, és belekarolt az ép kezével Erikbe, majd adott egy puszit a szájára.
- Chloé az egyik őrült rajongómról kérdezett, aki megfenyegetett a minap.
Melissa rám nézett.
- Reméljük nem Laura volt. Tudod, mennyire szeretett téged- nevette el magát és hátradobta a válla felett a barna haját.

 ***

A szobámban ültem és próbáltam összerakni a hiányzó láncszemeket.
Előttem négy darab A/4-es papír hevert, melyet összeragasztottam alul celluxszal, s a tetején pedig nevek és képek hevertek. Épp a laphoz rögzítettem Zoey képét.
Mindenkiről kell tudnom a titkokat. Christopher ezt is követelte.
Felírtam rózsaszín vékony hegyű filctollal, hogy Zoey Olson. Mit írjak alá? A sítáborban jól elvoltunk, de alig beszélt magáról.
A Beth'-ben dolgozik; Austin a legjobb fiúbarátja
Gondolkozz, Chloé, gondolkozz... Biztos van még róla valami...
És egyből eszembe jutott, egy beszélgetés Laura és Matt között. Laura elárulta, hogy Zoey mennyire szegény... De ha jól tudom, akkor most az anyjával él egy Hotelben. Mindegy, ezt is jobb lesz feljegyezni, tehát gyorsan odafirkantom.
Melissa Morgan következik. Mit kell tudni róla?
2 emberbe szerelmes: Erik Loganbe és Chad O'Connorba.
Hátha ez is felhasználható információ lesz valamikor.
Laura O'Connor. Titokban kavar a bátyámmal; kettős ügynökösdit játszik; vigyázni kell vele, hisz marha okos a csaj!
Chad O'Connor. Fattyú a családban; baleset; javító intézet...
Leraktam a tollat és beletúrtam a hajamba.
Idegesített, hogy csak ennyit tudok róla. Miért került javítóba? Milyen jellegű volt a baleset?
Talán Melissa tud valamit róla... Talán most kihasználhatom a jóhiszeműségét és megtudom végre az igazságot.
Felkaptam magamra egy pulóvert és már mentem is az előszobába.
Apa, ahogy meghallotta a zajt elejtett valamit a kezéből a konyhában.
- Mi a baj?- bújtam be az ajtón.
- Megijesztettél. Olyan hirtelen caplattál le.
- Bocsi- lehajoltam és felvettem a citromsárga címkés tablettatartót. El akartam olvasni, hogy mit is szed, de kikapta a kezemből.
- Köszi, mehetsz.
- Beteg vagy?
- Öö... Izé... Picit megfáztam.
- Főzzek teát?- mértem végig. Olyan ápolatlannak tűnt.
- Hagyjál már békén!- kiáltotta.
- Oké- kicsit megrémültem apa dühkitörésétől, így jobbnak láttam sarkon fordulni és elindulni a Morgan rezidencia felé.
Még ma este meg kell tudnom, hogy mi történt Chaddel. Még ma este kirakom a puzzle utolsó darabját...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése