7. fejezet -Melissa

A szobámban gubbasztottam behúzott sötétítő függönynél és meredten bámultam a magam előtt lévő monitorra.
Az igazság az, hogy már gépezni se volt kedvem, mert megnéztem a sorozatom legfrissebb részét, lecsekkoltam a facebookon az ismerőseim tevékenységeit, és különböző vacakabbnál vacakabb játékokat próbáltam ki.
Most éppen egy állatkert építős játékkal játszok, ami véleményem szerint elég silányra sikeredett... A története a következő: a nagybácsikámtól örököltem egy halom pénzt meg egy aprócska szigetet, amit a tündérektől kapott, mert segített nekik. Addig tetszett ez a játék míg meg nem tudtam, hogy tündérek is vannak benne.
De most komolyan. Tündérek?
Miért nem lehetett egy normális játékot tervezni tündérek nélkül. Ezerszer reálisabb és élvezhetőbb.
Idegesen léptem ki a játékból és bedőltem a mögöttem lévő ágyba, mire hatalmas recsegés és ropogás jelezte, hogy a magazinok, melyeket még korábban olvasgattam ott hevernek alattam.
Igazából ez sem érdekelt. Elolvastam már mindet, valószínűleg majd tüzelés lesz a sorsuk, szóval nem számít, ha meggyűrődnek.
Megnyomtam a telefonomon egy gombot. Semmi SMS, vagy nem fogadott hívás...
Átfordultam a hátamra és a plafonomat bámultam.
Vajon Erik mit csinál a szünetben?
Biztos rengeteg dolga van... Úgy hiányzik a hangja, a nevetése... De már nem fájt annyira, mint régebben... Vajon kezdek kiszeretni belőle?
Megráztam a fejemet: ez őrültség! Én szeretem Őt, és hűséges leszek hozzá.
És ekkor támadt egy ötletem. Próba szerencse: már be is írtam a telefonszámát és tárcsáztam.
Egy csöngés.
Két csöngés.
Három csöngés- jajj ne, jaj ne! Miért nem veszi fel?!
Négy csöngés.
- Háló?- szólt bele egy brummogos férfihang.
Akaratlanul is elmosolyodtam és a szívemhez szorítottam a szabad kezem.
- Erik- nyögtem ki. Olyan jó volt újra hallani a hangját, mintha minden érzésem újra előtört volna.
- Mel... Melissa?- kérdezte meglepetten.
- Igen... Én csak... Boldog karácsonyt akartam kívánni- mondtam neki.
- Melissa... Muszáj volt ezt is elrontanod?- kérdezte nevetve Erik. Nem értettem, hogy ezzel mire céloz, hogy mit gondol.
- Tessék?- kérdeztem tőle felhúzott szemöldökkel.
- Én megakartalak lepni, de így már nem bírom ki, hogy ne közöljem, hogy 5 perc és ott vagyok nálatok!- mondta boldogan.
A szívem még sebesebben kezdett dobogni a boldogságtól. Éreztem ahogy az endokrin hormonjaim villámsebesen szaporodnak, és az arcom pirosodik.
És ezután jutott eszembe, hogy a szobám rettenetes állapotban van, magamat is beleértve.
- Hahó, Melissa, itt vagy még?- kérdezte Erik.
- Öhm... Igen igen, de majd beszélünk ha itt vagy, most rohannom kell, szeretlek, szia!- és ki is nyomtam meg se várva a válaszát.
Felmarkoltam a rengeteg újságot az ágamról, bevágtam az ágy alá pár szennyessel, kihúztam a sötétítő függönyt, őrült sebességgel fújtam magamra egy kiló dezodort, belebújtam egy fekete nadrágba és felvettem hozzá egy citromsárga háromnegyedes ujjú pólót, arra pedig egy szőrös mellényt, majd összefogtam lófarokba a hajamat. A következő úticélom a fürdőszoba volt, ahol rekordsebességgel őrjítő sikálással megmostam a fogaimat, kifestettem a szempilláimat és megigazítottam a ruhámat magamon. Épp végeztem, amikor megszólalt a csengő.
- Majd én kinyitom!- kiáltottam és már szaladtam is a bejárati ajtóhoz.
Kivágtam az ajtót és a tervemben az szerepelt, hogy beleugrok Erik nyakába és őrült csókolózásba kezdünk, melynek soha nem szakad vége.
Ám az ajtóban nem Erik állt.
- Ó, Chad!- belül teljesen összetörtem, hisz nem őt vártam. Áttekintettem a válla felett a fekete limuzint várva.
- Mi az, valaki mást vártál?- mosolygott rám.
- Én...- vajon elmondhatom, hogy jön Erik? Végülis nem mondta, hogy tartsam titokban...- Jön ide Erik- meséltem neki csillogó szemekkel.
- Ó, értem. Ennek nagyon örülök!- mondta majd elkezdett toporzékolni.
- Miért jöttél?- kérdeztem meg tőle. Észrevettem, hogy valamit dugdos a háta mögött.
- Én csak... Khm... Laura véletlenül nincs itt?
- Nem, Ő később jött haza a bálból szerintem Mattel.
- Nos... Értem. Megyek is, hátha hazaért azóta. Szia!- mondta és sarkon fordult.
Ekkor megláttam azt a kis citromsárga dobozt a kezében, amit dugdosott.
- Az mi?- kérdeztem tőle.
- Laura ajándéka- mosolygott és már el is tűnt.
Bezártam az ajtót és leültem a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét, hogy elüssem az időt, de egy perc egy egész évszázadnak tűnt.
Végül fél óra múlva újra megszólalt az a gyönyörűen csilingelő csengőnk.
2 másodperc múlva az ajtónál teremtem és kitártam.
Erik Logan, a tinibálvány, a legfrissebb felfedezett tehetség ott állt az én házam küszöbénél.
Fekete haja mint mindig, most is rendkívül ápolt volt és rendezett, természetességet tükrözött, de én jól tudtam, hogy körülbelül 1 óráig tarthatott a fodrásznak ezt a tökéletességet elérni. A kék szeme akár egy zafír, úgy csillogott, és a hó elbújhat fogai fehérsége mellett.
Ahogy elképzeltem a jelenetet, úgy is történt minden.
A nyakába ugrottam és megcsókoltam.
- Hé, hé, Mel... Menjünk be!- mondta.
Felmentünk a szobámba, ahol nagyon sokáig enyelegtünk, és csak azután kezdtünk el beszélgetni.
Mesélt a turnéjáról, a helyekről ahol járt, az érdekes ízű kajákról, amiket evett, a stábbal való összezördüléseiről és a szülei szánalmas buzgóságáról.
- És te mit csináltál, míg odavoltam?- kérdezte tőlem.
Ekkor pánikba estem. Nem mondhatom, hogy egy zombi lettem, aki alig mozdul ki, és aki lépten nyomon elsírja magát.
- Ó én csak... A szokásos dolgokat csináltam. Felvettek a színjátszókör tavaszi előadásába, a csajokkal szoktunk a Beth'be ücsörögni és pletykálkodni, besegítettünk a karácsonyi forgatagban Matt munkájába.
Erik bólintott és megcsókolt.
- Hiányoztál- mondta.
- Te is nekem- vágtam rá rögtön- Honnan voltál benne olyan biztos, hogy itthon töltöm a szünetemet?- kérdeztem tőle.
- Az igazság az, hogy felvettem a kapcsolatot Jessicával és anyukáddal. Ők segítettek mindenben.
Tudtam, hogy az hatalmas baj, ha anyával beszélt Erik. Anya tuti kikotyogta, hogy ennyire magam alatt voltam... Nos, reménykedjünk, hogy nem.
Idegesen elmosolyogtam.
- Hogy vannak a többiek?- kérdezte Erik- Laura, Zoey, Matt, Chloé és a többiek? Midnenkiről mesélj részletesen- kérte és én eleget is tettem neki.
Elmondtam, hogy Laura és Matt milyen jó párost alkotnak együtt, semmi gondjuk nincs az ég világon. Elárultam, hogy Chloét kiengedték, és kibékült Mattel, senki nem haragszik már rá. Meséltem a bálról, melyet Austinék adtak tegnap éjjel, és megemlítettem Zoey életébe belépő édesanyját is, aki csak újabb bonyodalmakat okozott feltűnésével.
Erik nagyon gyakran nézte a karóráját, így megkérdeztem tőle, hogy miért teszi.
- Nincs sok időm Mel- suttogta- pár percen belül tovább kell mennem, hogy elérjem a repülőgépemet.
Hirtelen kiszáradt a szám, és a jókedvem szertefoszlott. Miért kapunk ilyen kevés időt együtt?
A következő pillanatban már meg is szólalt a mindent elrontó dudaszó.
Ez nem fair, olyan igazságtalan!
- Mennem kell- mondta Erik és felállt. Kivett valamit a zsebéből és odaadta nekem- Boldog karácsonyt. Bontsd ki.
Elvettem az ajándékot, mire lefolyt egy könnycsepp az arcomon. Erik a hüvelykujjával letörölte.
Levettem a doboz tetejét és ámulatba ejtett a tartalma.
- Ez... gyönyörű- mondtam.
Kivettem a csillogó ezüstnyakláncot,melyen egy E betűs medál díszelgett, beleraktam a nyakamba és Erik egy ügyes mozdulattal bekapcsolta a zárat.
- Szeretlek Melissa- suttogta.
- Itt fogok várni rád- mondtam ki nagy nehézségek árán.
A bejárati ajtónál csókolóztunk egy utolsót és ő újra elment. Otthagyott megint magamra.
Most már ismerős volt a hiány, melyet éreztem. Tudtam, hogy az nem segít, ha a szobámba vonulok és zokogok.
Felkaptam a sálam és a kabátom, belebújtam a barna szőrös csizmámba és útnak indultam Lauráékhoz.
Odakint minden fehér volt, az utat se takarították el, ami egyenesen felháborító volt. Csúsztam jobbra- balra, minimum háromszor majdnem hanyatt vágódtam, mire odaértem az O'Connor rezidenciához.
Becsengettem, Laura be is engedett, a hátsó ajtón beosontam és levedlettem a téli meleg ruháimat magamról.
- Jó napot, Mrs. O'Connor!- köszöntem illedelmesen Laura édesanyjának, aki éppen a pultot törölgette szerényen.
- Szervusz Melissa, rég láttalak! Vegyél egy banánt, jusson a szervezetedbe egy kis vitamin- mosolygott rám tündérien.
- Köszönöm, nem kérek- válaszoltam és sietős léptekkel felcaplattam a lépcsőn, és berontottam Laura szobájába.
Laura épp egy kisebb terráriumot tartott a kezében, melyben egy pálmafás sziget volt kialakítva.
- Hát nem káprázatos?- tartotta felém- Ő itt Béta!- büszkélkedett a szerzeményével.
Odaültem mellé az ágyára és jobban megvizsgáltam.
- Karácsonyra kaptam Mattől- mesélte izgatottan kipiruló arccal- Nem értem, hogy honnan tudta, hogy ennyire szeretem a teknősöket- nézett rám csillogó szemekkel.
Megvontam a vállam és csodáltam vele együtt az új házi kedvencét.
- Itt volt Erik- tört ki belőlem.
- Hisz ez csodálatos! Meddig marad?- kérdezte tőlem a barátnőm, miközben lerakta az éjjeliszekrényére Bétát.
Megráztam a fejem és picit csalódottan mondtam, hogy már el is ment. Laura ragaszkodott hozzá, hogy meséljek el mindent részletesen, de sajnos nem töltöttünk olyan sok időt Erikkel, így körülbelül 15 percet vett igénybe a váratlan karácsonyi ajándékom Eriktől.
- Már ennyi az idő?- meredt az órára Laura, gyorsan felkötötte hajgumival a haját és levette az ajtón lévő fogasról a fehér, puha köntösét- Elszaladok zuhanyozni, mert Mattel van egy kis közös programunk. Gépezz addig, vagy kezdj magaddal valamit- adta ki az utasítást Laura és már el is tűnt.
Nem volt sok kedvem laptopozni, így inkább csak heverésztem az ágyon és unottan fonogattam a hajamat újra és újra.
Pár perc telhetett el, mikor kinyílt újra az ajtó.
Természetesen nem Laura jött be, hisz neki minimum fél óra a zuhanyzás.
- Chad!- mosolyogtam rá.
- Hello Mel, Laura merre van?- kérdezte tőlem.
- Zuhanyzik.
- Értem- mosolygott vissza és elkezdte bezárni az ajtót.
- Chad!- kiáltottam utána és már ott is teremtem mellette- Szóval tartasz addig, amíg zuhanyzik?- kérdeztem tőle- Persze csak ha nincs sok dolgod- tettem hozzá gyorsan, hisz nem akartam ráterhelni magam, vagy éppen udvariatlannak tűnni.
- Természetesen, gyere csak!- és bementünk a folyosó végén lévő szobába.
A szoba most is úgy festett, mint ahogy legutóbb emlékeztem rá: a kék falai a tengert idézték- tudni illik Mrs. O'Connor imádta a jachtozást és a hajókázást, ezért döntött úgy, hogy a fia szobáját ez a szín fogja uralni, pár ruha hevert a földön, amit gyorsan felkapkodott Chad és bevágta egy szekrénybe, mindenhol érmek csillogtak, és ott volt az az ágy, amin a múltkor aludtam. Mennyire fájt utána a hátam! Lehetetlen hozzászokni ahhoz a keménységhez. Az ágyon ott hevert Chad fekete laptopja.
Chad leült az ágyra, ölébe vette a laptopot, és csak ekkor figyeltem meg jobban: szőke haja össze volt borzolva, ami olyan tökéletesen vette körbe férfias arcát, amit az a pici borosta még jobban kihangsúlyozott, mely az alsó állkapcsa mentén húzódott.
- Képzeld Erik már el is ment- újságoltam neki, amire hirtelen megnyomott valami gombot a gépén és elkezdett sípolni.
- Bocsi, folytasd- nézett rám és letette maga mellé a gépet, úgy tűnt, hogy hirtelen jó kedve lett és érdekli a téma, amit felhoztam.
Elmeséltem neki is, hogy mi történt pontosan, majd kitörtek belőlem a következő gondolataim:- Chad, én már nem tudom mit érzek. Te a barátom vagy, szóval megoszthatom veled a legbelsőbb titkaimat, nem? Szóval... Szeretem, hiányzik, de olyan, mintha...
- Valami megromlott volna- fejezte be a mondatomat Chad.
Bólintottam.
- Pontosan. Mit tegyek?
Chad picit elgondolkozott, valamin vacillált, majd ökölbe szorított kézzel a következőket mondta:- Még várj egy picit, ki tudja, hogy fognak alakulni a dolgok. Te igazán nagyszerű lány vagy Melissa. Erik pedig rendkívül ... nos, normális. Gondolom tartasz attól, hogy megcsal, elfelejt, vagy a távolság megöli a kapcsolatotokat. De én azt mondom neked, hogy téged nem hiszem ,hogy el tudna felejteni. Én sem tudnálak- az utolsó mondatot rendkívül halkan mondta.
Lehunytam a szemem, mert hirtelen megfájdult a fejem.
- Valami baj van?- kérdezte.
- Jaj, dehogyis- kinyitottam a szemem és már jobban is lettem- Csak annyira jól esik, hogy ilyen őszinte vagy velem. Ezt nagyra értékelem- ekkor kicsapódott a szobaajtó és Laura viharzott be.
- Chad, te nyúltad le a C-vitaminjaimat?- támadta le.
Chad elkacagta magát.
- Minek kellenének nekem a te tablettáid?
- És nincs meg a hajvasalóm se- siránkozott Laura- Kész bolondokháza van itt- emelte drámaian égnek a szemét és lezuttyant mellém az ágyra.
- Megnézted nekem, hogy mire van szüksége Bétának?- kérdezte Laura a bátyjától.
- Hogy kinek?- nézett rá értetlenül.
- A teknős- magyaráztam.
- Béta- hűlt el a nevén Chad- Miért nem bírtál valami normális nevet adni szerencsétlennek?
- Mi bajod van ezzel a névvel? Ő különleges, mellesleg nem szerencsétlen... Bunkó- illette jelzővel testvérét Laura, majd hozzám fordult- Jössz?
- Persze.
Laura villámsebesen felöltözött, kinyomozta, hogy hol lehet a hajvasalója- kiderült, hogy az anyukája kísérletezett a saját haján, és kölcsönvette, csak elfelejtett szólni, a C-vitaminos kérdés pedig még mindig kiderítetlen ügy maradt.
- Biztos jó ez a felső?- nézett aggódva rám szőke haját hátradobva barátnőm.
- Tökéletes- mondtam immár ötvenedjére.
- Karácsonyra kaptam Chadtől. Fogd meg milyen finom anyaga van- tartotta oda a fehér felsőjének alját Laura.
- Chadtől?- hűltem el- Citromsárga dobozba volt?
- Miről beszélsz?- nézett rám felhúzott szemöldökkel- Egy ajándéktáskában volt... De ez most miért lényeges?
- Laura... Mindjárt jövök- mondtam és már viharoztam is Chad szobájába.
Kopogás nélkül rárontottam.
Az ágyán ült, pontosan ott, ahol hagytuk és valamilyen fekete borítójú könyvet olvasott.
Tudni akartam az igazat. És tudtam, hogy simán csőbe húzhatom.
- Igazán szép az a felső, amit Laurának ajándékoztál- kezdtem- Hol vetted?
Chad meglepettnek tűnt és picit talán zavartnak is.
- Zoey ajánlott egy butikot- felelte közömbösen. Körbepásztáztam a szobát. Hol van az a pici sárga dobozka? Sehol nem találom...
- Hogy tudtad belecsomagolni abba a tenyérnyi nagyságú apró citromsárga dobozba?- kérdeztem tőle mosolyogva.
Chad azonnal rávágta:
- Nem is próbáltam bele csomagolni... Miről beszélsz?- kérdezte felvont szemöldökkel.
Egy picit zavarba jöttem. Mit keresek én itt? Komolyan azt hittem, hogy azt nekem szánta? Mi ütött már megint belém? Miért támadtam le Chadet?
- Ó... Amikor délelőtt átugrottál... A doboz a kezedben... Azt mondtad Lauráé...- hablatyoltam össze-vissza.
Chad elnevette magát.
- Hogy arra gondolsz- mutatott az ablakpárkányra, majd felállt és felemelte- Ez valóban a tied- nyújtotta felém.
Éreztem, ahogy az arcom égni kezd, és mintha a fülem sípolni kezdett volna.
Remegő kezekkel levettem a doboz fedelét.
- Ez... Ez gyönyörű- suttogtam magam elé.
Kiemeltem a nyakláncot a dobozból, amin egy csillogó szív alakú medál volt- pont olyan, mint amit kiskorom óta szeretnék.
- Tetszik?- kérdezte Chad.
- Rettentően- még mindig nem találtam el a megfelelő hangszínemet- De én ezt nem fogadhatom el- tettem vissza a dobozba és Chad felé tartottam.
- Ne butáskodj már!- a dobozt lerakta a díványra, a nyakláncot pedig az égbe emelte- Szabad?- kérdezte.
Elhúztam a hajam a nyakamtól, ő pedig egy ügyes mozdulattal bekapcsolta.
Mikor végzett elkezdtem vizsgálgatni magamon az új ékszeremet.
- Én... Nem vettem semmit- pirultam még jobban el. Annyira szánalmas vagyok!
- Kis majom, nem az számít- mondta.
Régebben is sokszor szólított majomnak, mert mindig nevetett az ügyetlenségeimen. Szóval most is úgy tekint rám...
Az arcomra erőltettem egy mosolyt.
- Fogsz jönni a sítáborba?- kérdezte tőlem.
- Milyen sítábor?
- Az iskola rendezi. 1 hét múlva fogunk menni egy síparadicsomba. Laura ezt adta karácsonyra Mattnek, és anya nekem is befizette- magyarázta.
- Én nem... Nem tudok síelni- vallottam be.
- Akkor itt az ideje, hogy megtanulj! Gondold meg- a vállamra tette a kezét, amitől hirtelen elöntött a forróság.
- Rendben, megbeszélem otthon, de most megnézem mit csinál Laura- mondtam és már ki is mentem a szobából.
A folyosó közepén a lábaim mintha megadták volna a szolgálatukat és össze akartak volna rogyni. Alig bírtam felemelni őket, hogy lépjek egyet. Picit na falnak kellett dőlnöm, mert szédülni kezdtem.
Te jó ég, milyen tüneteket produkálok? Chad ezt tenné velem?
Megérintettem a nyakamba lógó nyakláncot.
- Te mit művelsz?- kukucskált ki a szobájából Laura.
- Nekem most mennem kell- mondtam neki és már fel is szívódtam az O'Connor rezidenciából.