15. fejezet

Odaszáguldottam a fehér terítővel lefedett asztalhoz és a közepére helyeztem egy hatalmas tűzpiros rózsákból álló csokrot. Tökéletesen passzolt a tányérbeli mintához, s a szalvétához.
- Laura, azért van itt Dorothy, hogy ő terítsen- mutatott a szobalányunk felé anya.
- Csak segítek neki- mosolyogtam Dorothyra.
- Ahelyett, hogy inkább magaddal törődnél a szobádban... Förtelmesen nézel ki ebben a ruhában- emelte meg a karomat anya- Kérlek vedd fel az újat!
Soha nem szoktam ellentmondani anyámnak, így természetesen elindultam a szobámba, hogy átcseréljem.
Tegnap mikor hazaértem az ágyamon fogadott egy hatalmas halvány rózsaszín doboz, melyben a koktélruhám pihent. Anya rám szabatta direkt erre a napra.
Felvettem egy bőrszínemmel megegyező harisnyát, majd belebújtam a ruhakölteménybe, mely tökéletesen simult a testemhez, kiemelve a domborulataimat.
Apró összeillesztett rózsák alkották a tetejét, egy övvel ketté volt választva a ruha, s alul pedig picit elállt.
Imádtam.
Szőke hajamba raktam néhány hullámot, felül kihúztam fekete tussal a szemhéjamat, amikor valaki kopogott az ajtómon. A tükörből tisztán kivettem vendégem arcát.
- Matt!- mosolyodtam el és odaszaladtam a fiúhoz, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Úgy hiányoztál- mondta nekem, miközben kisimított az arcomból egy kósza hajtincset és a fülem mögé rakta.
- Te is- nyomtam a szájára egy gyors puszit.
- Nincs sok időnk- nézett a karórájára, majd leült az ágyam végébe- Hogy ment tegnap este?- nézett rám érdeklődően.
- Egy kósza gondolata se támadt a felől, hogy esetleg becsapnám őt.
Matt bólintott egyet.
- Nagyszerű.
- Azonban- szólaltam meg hangosabban, mint az előbb, s tettem egy kört a szobámba- Van egy kis gondunk.
Matt szeme elkerekedett.
- Gond? Miféle gond?- ugrott fel az ágyról, és idegesen beletúrt a hajába.
- Zoey tegnap meglátott Christopherrel. Képzelheted, hogy meg volt lepődve... Soha nem látott még rajtam olyan kihívó ruhát, ha jobban belegondolok...
Matt az íróasztalom alá tolt szék támlájára helyezte a két tenyerét.
- Senkinek nem szabad megtudnia semmit. 3 hónapja játsszuk ezt a játékot, most nem szállhatunk ki!
Bólintottam egyet.
- Egyet értek. Ha már ennyi időt kellett arra szánnom, hogy elhitessem mindenkivel, hogy fasírtba vagyunk, akkor most nem adok fel semmit... Főleg, hogy egyre közelebb vagyunk a célhoz.
Matt némán meredt rám egy teljes percig.
- Gyűlölet- szólalt meg, ezzel megtörve a csendet. Kérdőn néztem rá- Gyűlölet- ismételte- Ezt érzek magam iránt... Belerángattalak az egész ügybe, veszélybe sodortam az életed, hisz csalinak használlak, ráadásul nem mutatkozhatunk nyilvánosan együtt sehol sem...
Odamentem hozzá, és teljes erőmből magamhoz szorítottam. Fájó volt tőle ezeket a szavakat hallani.
- Ne mondj ilyeneket, Matt, kérlek. Én vállaltam mindent.
Matt megrázta a fejét és elhúzódott tőlem.
- Te ezt nem érted, Laura... Egyszerűen nem értheted...
- Fejezd már be az önsajnálatodat Matt! Nagylány vagyok, azt csinálok, amit én akarok- zártam le a témát.
Ismét közelítettem hozzá, a nyaka köré fontam a karjaimat és gyengéd csókot leheltem az ajkaira.
Ekkor hallottam meg a lépcső nyikordulását.
Gyorsan ellöktem magamtól a fiút, aki egyenesen az ágyamba zuhant, én leültem a tükröm elé és kezembe vettem a hajsütőt.
A következő percben kopogás hangzott fel az ajtómon.
- Szabad- kiáltottam.
Melissa óvatosan bedugta a fejét, majd megkérdezte, hogy zavar e.
- Zavarni? Ugyan már, ne butáskodj... Végre hozol egy kis életet a szobámba, ha érted mire gondolok- mondtam neki, de közben Mattre pillantottam.
Melissa elpirult. Tudtam jól, hogy nem szereti, ha előtte marjuk egymást, de így lett hitelesebb az alakításom.
- Tulajdonképpen csak szólni akartam, hogy megérkeztem, és ha nem gond, akkor átszeretnék nézni Chadhez- mutatott a bátyám szobája felé.
- Csak tessék- mosolyogtam rá, majd kikapcsoltam a hajsütőt- Mi úgyis indulunk a teraszra, hogy elfoglaljuk a helyünket és üdvözöljük az újonnan érkezőket.
- Okééé- felelte elnyújtottan és kiment a szobámból.
- Mi lesz Zoeyval?- néztem kétségbeesetten Mattre.
- Találj ki egy történetet... Megcsaltalak, és így akarod visszaadni, vagy mit tudom én... Eltudsz vele hitetni ilyesmit?
Megvontam a vállam.
- Nem hiszem, hogy gondot okozna- beletűztem a hajamba egy pontosan olyan formájú rózsát, mely a ruhám felső részét adta- Induljunk.
A teraszt a napsütés még fényesebbé és szemkápráztatóbbá varázsolta: a hatalmas üvegasztalt, melyen a fehér lepedő nyugodott, elkezdték belepni a vendégek, lágy zene szólt az egyik sarokból, amely könnyed és tompa csevegéssel kavarodott. A rózsák rendezettsége és egészséges kinézete pedig harmóniát sugallott.
- Mr. Thompson, örülök, hogy eljött- nyújtottam ki a kezemet apa régi barátja felé, aki egyben a kollégája is volt. A férfi arca felragyogott.
- Szervusz Laura, hogy megy az iskola?- kérdezte tőlem.
- Remekül- válaszoltam illedelmesen, majd a pillantásom a nyíló kapu felé tévedt. Libasorba jöttek be a barátaim- Ha most megbocsájt...- és már mentem is eléjük.
Elöl haladt a két Lockwood testvér, azaz Austin és Justin, akik egy fiatal vörös hajú szemüveges nőt fogtak közre.
- Mrs. Lockwood, örülök, hogy láthatom- nyújtottam a kezemet a nő felé, aki határozottan megrázta.
- Részemről a szerencse. Meg tudnád nekem mondani, hogy Mrs. Morgan itt van e már?
- Igen, körülbelül 10 perce érkeztek meg, ott ül- mutattam Melissa és Jessica édesanyja felé.
- Köszönöm.
A fiúk mögött hirtelen feltűnt Zoey Olson, aki hihetetlenül lenyűgözőnek tűnt... Citromsárga koktélruhája annyira csinosan feszült rajta... Annyira könnyed volt és egyszerű, hogy irigykedni kezdtem rá.
- Hé, Laura!- örült meg nekem a barátnőm és megölelt.
- Hol hagytad Briant?- néztem rá.
- Sajnos nem tudott jönni- felelte egyszerűen. Tudtam, hogy legszívesebben most azonnal kiszedné belőlem az igazságot a tegnappal kapcsolatban, de sajnos a társaság, amely mindenhol körbe vett minket ezt nem tette lehetővé.
- Milyen volt az állatkert?- néztem rá, majd Austinra pillantottam válaszért.
- Fantasztikus, élményekben gazdag! Épp elcsíptünk egy fókashowt és a szereplőjévé váltam!- újságolta Zo.
- Hisz ez remek!- ekkor ismét nyílt a kapu.
Egy szőke hajú fiatal srác jött be rajta szmokingba öltözve.
- Bocsássatok meg- mondtam a barátaimnak, és odasiettem a kapuhoz.
Megragadtam a fiú karját és lerángattam a díszkövekkel kirakott járdáról az előkertbe.
- Mit keresel itt?- támadtam le.
- Hallottam, hogy villásreggelit rendeztek, gondoltam megleplek- felelte mosolyogva.
- Christopher, mondtam már, hogy nem szeretném, ha a barátaim előtt együtt mutatkoznánk jelenleg...
- Gyönyörű vagy- dicsért meg Chris, meg se hallva szavaimat.
Az ujjait végigcirógatta a harisnyás combomon.
- Chris, Chris, Chris! Állj!- toltam el magamtól huncutul, de közben legbelül végtelen undort éreztem iránta.
Nem sejthet meg semmit... De a bulin sem maradhat... Mitévő legyek?
A következő pillanatban a tőlem lehető legszenvedélyesebben megcsókoltam és harapdáltam az ajkait.
- Ez a szerény szűzies külső milyen vad belsőt takar- suttogta.
- Ha te azt tudnád... - válaszoltam neki és beletúrtam a hajába- Chris- néztem a szemeibe- Tényleg menj el, kérlek.
- Lau...
- Chris... Ha szeretsz, akkor elmész...- játszottam ki a zsarolós kártyát.
Chris bólintott egyet.
- Oké, oké, fogtam az adást, de hétfőtől hozzá kell szoknod a közelséghez- felelte mosolyogva a fiú.
- Ezt meg hogy érted?- néztem rá mosolyogva, bár leginkább pánikba estem.
- Úgy, hogy beiratkoztam a sulitokba- nyomott egy puszit az ajkaimra- Na szia- és már el is viharzott.
Gyors léptekkel újra a teraszon teremtem, ahol anyám ideges pillantását kaptam el.
- Ezek szerint mindenki megérkezett- csapta össze a két tenyerét- Dorothy, kérlek hozzad!
Leültem Chad és apám közé, majd az ölembe helyeztem a szalvétát.
Dorothy az asztal több pontjára rakott le egy tálcát, melyen zöldfűszeres bundás kenyér és pirítós,  illetve egyszerű házi kenyér volt. Ezután a sonkatekercses tálak következtek, majd végül az omlettesek.
- Dorothy, hol a tavaszi tálca?- nézett körbe aggódva az anyám, mire Dorothy sürgő léptekkel besietett a konyhába, majd egy szempillantás alatt újra előtermett kezében egyensúlyozva a paradicsommal, paprikával, uborkával, hagymával és más zöldségekkel megrakott ezüst tálcával.
Én szedtem egy kis omlettet, miután a körülöttem lévő idősebbek végeztek, majd szúrtam a villámra némi felvágott paradicsomot, s elvettem körülbelül két félszelet pirítóst, majd jóízűen falatozni kezdtem.
Miután befejeztük a lakomát (melyet anyáék burkolt formában egy üzleti tárgyalással kötöttek mindig össze), a felnőttek kávéztak, mi pedig bevonultunk a nappaliba a teás bögrénkkel, Matt, Chloé és Jessica kivételével.
- Kipukkanok!- mondta Austin, ledőlt a bőrkanapéra és kigombolta a nadrágját.
- Austin- szólt rá Justin.
- Mi az?- nézett rá értetlenkedve.
- Semmi- semmi- rázta meg a fejét Justin, majd Zoeyra tévedt a pillantása.
Austin mellé ledőlt Chad és Melissa, Justin elkezdte vizsgálni a falon függő kitömött állatfejeket, Zoey pedig az egyszemélyes fotelbe dőlt és lehunyta a szemét.
- Milyen kényelmes- jegyezte meg.
Odamentem mellé és oldalasan elhelyezkedtem a kanapé karfáján.
- Gyakrabban kellene átjönnöd- próbáltam puhítani a lelkét, és minél kedvesebben bánni vele.
- Miért szakítottatok Mattel?- bukott ki Austinból. Egyenesen a szemembe nézett.
- Austin- szólt rá ismét a bátyja.
- Most mi van?- emelte fel kérdőn a kezét és picit összehúzta magát, mintha rossz fát tett volna a tűzre.
- Semmi baj- feleltem- Mert volt egy kis nézeteltérésünk a sítáborban és nem tértünk napirendre felette.
Zoey mellettem megrázta a fejét.
- De hát ti annyira összeilletek... Mármint te vagy az agycsászár, ő pedig az embertudós...- Zoeyt mindig is becsültem, amiért őszinte velem. És ettől csak nagyobb bűntudat ébredt bennem, hisz én hazudni fogok neki nemsokára...
- Lehet, hogy a császár és a tudós nem megfelelő párosítás...- vetette fel viccesen Austin- Túl okosak vagytok egymáshoz, fogalmazhatunk így is- az biztos, hogy Austin sem köntörfalaz.
- Meglehet... De skacok, beszélhetnénk másról?- kérleltem őket.
Justin odament Chad háta mögé.
- Haver sajnálom, hogy nem te kaptad meg a fiú főszerepet- veregette meg a bátyám vállát - És erről jut eszembe az új téma: Miért Erik Logan kapta meg a szerepet?
Amint elhangzott ez a mondat, és amint az emberi agy felfogta, Melissa úgy ugrott fel Chad mellől.
- Micsoda?- nézett hol Justinra, hol Zoeyra- De hát nem is mondtad el!- meredt végül Zoeynak.
- Én próbáltam... Ez volt a rossz hír, de te elviharoztál...- emlékezett vissza a lány.
Melissa beletúrt a hajába:- Meg se merem kérdezni, hogy mi volt akkor a jó hír...
- Te kaptad meg a lány főszerepet- mondta halkan Zo, olyan cincogva, mint egy ártatlan kis szürke egér.
- Ez nem jó hír, ez katasztrófa! Így többet kell vele együtt lennem a próbák miatt... Ráadásul ez azt jelenti, hogy újra visszajön az iskolába- gondolkozott el Mel, mire Austin újra megszólalt:
- Én bírtam a srácot, jó fej.
- AUSTIN!- pirítottunk rá mindannyian.
- Jól van, jól van, befogtam- sértődött egy picit meg a fiú.
Chad végül felállt és odament a lány felé, majd súgott valamit a fülébe, mire Melissa bólintott és felmentek az emeletre.
- Biztos meghúzza- suttogta Austin kacarászva.
Megfogtam egy párnát és hozzá vágtam teljes erőmből.
- Ez volt az utolsó, ígérem!- emelte fel védekezően a kezeit a magasba- Csak ígérd meg, hogy legközelebb is meghívsz a villásreggelitekre!
Erre már belőlem is kitört a nevetés, oldalra néztem, ahol Justin még mindig Zoeyt nézte, amint lehunyt szemmel sziesztázik a kanapén.
Úgy éreztem nem kell Matt Bendernek lennem, a profi emberelemzőnek és ábrázolónak, hogy leessenek dolgok nekem is. Itt folyik valami... Nem voltam benne 100% biztos, de valami nem stimmel ezzel a háromszöggel.
Ekkor nyílt mögöttünk az ajtó, és Matt dugta be a fejét.
- Elég volt a felnőttek csiripeléseiből!- közeledett felénk és leült Austin mellé Chad megüresedett helyére.
Austin megveregette Matt hátát.
- Sajnálom tesó...- mondta.
- Öööö... De mit?- nézett rá furcsán.
- Mondta Laura, hogy a sítáborban történtek...- kezdett bele nagy lendülettel magyarázni Austin, ám ekkor mellőlem repült egy párna felé, amely egyenesen a fejének szállt.
Először Justinra gyanakodtam, de ő túl messze volt a dobás szögéhez képest, majd észrevettem, ahogy Zoey karja egyenesen Austin felé mutat- tehát ő követte el.
Justin elnevette magát, majd adott egy pacsit Zo-nak.
- Itt meg mi folyik?- jött be apa a nappaliba, miközben egy szivart tartott a kezében- Kértek valamit?- nézett a vendégekre.
Mindenki megrázta a fejét.
- Szórok Dorothynak, hogy az üres bögréket vigye ki- nézett a kávézó asztalra- Na és hova fogjátok beadni a jelentkezést?- nézett körbe a társaságon.
- Még nem gondolkoztunk rajta- válaszolta Zoey.
- Nem-e? Hiba, súlyos hiba! Ha jól tudom jövőhéten lesz a főiskolák és egyetemek bemutató hete. Remélem aktívan részt fogtok venni rajta, hisz a jövő a ti kezetekben van, meg kell ragadni a lehetőségeket!- oktatott ki minket apa.
- Esküszöm, hogy odatesszük magunkat.
Apa rám mosolygott.
- Hol van Chad?- kérdezte.
- A szobájában, mindjárt jön- válaszoltam egy picit ingerültebben a kelleténél, mire apa vette a lapot és lelépett.
Dorothy pár tized másodperc alatt tett rendet körülöttünk, hozott be egy kis válogatott süteményt nekünk, majd megkérdezte, hogy szükségünk van e valamire.
- Minden kitűnő, Dorothy, elmehetsz- mondta Chad udvariasan.
Éppen fogyasztottuk el a potya nasinkat, amikor a terasz felől tányér csörömpölés hallatszott, majd kiabálás.
Mindnyájan felpattantunk és kimentünk, hogy megnézzük mi folyik ott.
Deborah, azaz Melissa és Jessica édesanyja idegesen kapta fel a táskáját az egyik szekrényről.
- Hallatlan dolog ez... Jessica, gyere megyünk!- rángatta fel a lányát az asztaltól, majd körbe nézett- Hol van Melissa?- nézett ránk.
- Fent a szobában- feleltem.
- Mit ácsorogsz még ott? Menj és most azonnal szólj neki, a kocsiban megvárjuk.
Sarkon fordultam, és sierős léptekkel caplattam fel a lépcsőn Chad szobája felé.
Kopogtatás nélkül berontottam. Az ágyon ültek.
- Melissa, az anyukád szól, hogy mentek... Történt valami, de fogalmam sincs, hogy mi!- mondtam neki.
- Már meg se lepődök anyán- vonta meg a vállát Mel- Akkor sziasztok!- és kitopogott a magassarkújában a szobából.
- Te nem mész?- nézett rám Chad.
- Mi a fene van köztetek?- mentem hozzá közelebb.
Chad kérdőn felvonta a szemöldökét.
- Közted és Melissa között- magyaráztam az értetlenkedését látva.
- Barátok vagyunk.
- Na persze...- leültem az ágyra mellé és kinyújtottam a lábaimat- Melissa kiskorunk óta oda van érted.
- Tényleg?
- Ó, Chad, ne legyél már ennyire vak!
Ekkor kinyílt újra a szoba ajtaja, és anya dugta be a fejét.
- Soha többé nem barátkozhattok Morgaenékkel... Amit ez a nő leművelt... Kész hisztérika!- ült le anya Chad íróasztalához.
- Mi történt?- nézett rá Chad.
- Kifejtettem a nem tetszésemet Erik Logannel kapcsolatban... Illetve megemlítettem Melissa ribanc viselkedését is...
- Anya!- szóltam rá.
- De most miért Laura, te is pontosan tudod, hogy ez az igazság. Mindig is különcök voltak ezek a Morgan lányok...
- Lilly, kérlek hagyd békén a gyerekeket!- jött be apa is.
- De ha egyszer nekem van igazam!- kelt ki magából anya.
Apa elnevette magát (biztos voltam benne, hogy a szervezetében lévő alkohol tette ezt vele), odament anya mellé és megcirógatta az arcát.
- Neked mindig igazad van, édesem- mondta kicsit szaggatottan- Gyere, hagyjuk a gyerekeket magukra- unszolta anyát, mire ő beadta a derekát és kivonultak.
- Mióta tudsz te Melissa érzéseiről?- kérdezte Chad.
- Chad, ő a legjobb barátnőm, olyan számomra, mint egy nyitott könyv! Mellesleg már tárgytalan a dolog...
- Miért?
- Hallottad anyát mit gondol Melissáról és úgy ám blokk a Morganekről. Mintha Rómeót és Júliát játszanátok- nevettem el magam.
- Kifele!- mutatott az ajtó felé Chad.